2023.dec.20.
Írta: Judit in pixels Szólj hozzá!

Az elmaradt levélhullás emlékére

Olyan hosszú volt az ősz, olyan sokáig lehetett kint szöszmötölni, hogy fel sem tűnt, hogy megérkezett valami télféle. A felismerést először is késleltette, hogy a lombok sokáig zöldek maradtak. Októberben általában már szép tarka-barka szokott lenni a kert, és november 17-re szokott lehullani az utolsó falevél, valamiért eddig mindig napra pontosan, de idén novemberre épp csak valami színt kapott a díszcseresznye meg a díszalma, és a lombhullás sehogy sem akart megindulni. Ma, december 20-án a kiserdő csupasz, a ház előtti cseresznye- és diófák szintén, hátul a madárberkenyék, galagonya, orgona is, de szokatlanul sok kivétel akad.

Először is dokumentálom a két nem kivételt. A gyertyánnak és a bükknek ez az első éve, amikor a szél nem fújta le teljesen a lombját, mekkora boldogság télen is felöltözötten látni őket!

dsc02662.jpg

Egy Carpinus betulus 'Fastigiata' télen. Szokatlanul zöld, de teljesen természetes, hogy megtartja télre a leveleit.

dsc02663.jpg

Ez meg két oszlopos bükk, Fagus sylvatica 'Dawyck Gold', jajj de szépek!

Viszont a Deutziára (gyöngyvirágcserje, kigúgliztam - milyen szép név, de sajnos ezek a virágzó cserjék olyan megkülönböztethetetlenül bájos neveket kaptak, hogy a magyar neveik alapján sajnos nem tudom megkülönböztetni őket, a fejemben a szépséges-tudományos latin neveik alapján vannak katalogizálva), na szóval erre a Deutzia 'Strawberry Fields'-re rászáradt a lombja, az egres októberiesen néz ki, az oszlopos almafák közül is akad, amelyik még nem hullajtotta le a leveleit, és a győztes, a kert legnagyobb decemberi lombkoronájú fája idén a naspolyáé. Trükkös kis fa ez, menetrend szerint októberben már sárgának kellett volna lennie, és a fagyok kezdetére, már messziről kiabálnia kellett volna, hogy gyere, nézd, nincs rajtam semmi más, csak a sok termés, szedd le! Idén ez elmaradt, a levelek összhatása még mindig inkább zöld, mint sárga, és esze ágában sincs ledobni a lombját, nekem meg persze emiatt eszembe se jutott, hogy már régen elkezdődött a naspolyaszedés ideje. 

Lehet, hogy az egészről a melléképület tehet, amit idén húztunk fel a ház északi oldalába, és ez megvédi ezt a pár növényt a hideg szelektől, és egyben napcsapdát is képez, egy kellemes meleg zugot, szélárnyékot akár a távolabbi bükköknek is. Hm, lehet. Viszont a gránátalma ennek a napcsapdának a legelőnyösebb pontjára lett ültetve, és most mégis teljesen csupasz. Lehet, hogy a gránátalma még melegigényesebb, és az is lehet, hogy a jóval hidegtűrőbb naspolya és egres így reagál a nem várt jólétre. Lehet.

A mondókám végére mutatok pár képet:

dsc02676.jpg

Deutzia 'Strawberry Fields'

dsc02679.jpg

Szentesi Rózsa naspolyafa

dsc02689.jpg

Ez egy egres, nem tudom, melyik fajta.

dsc02690.jpg

Még sok gyümölcs van a fán.

dsc02692.jpg

A rózsák egységesen zöldek idén, az összes fajta a kert összes pontján.

dsc02693.jpg

Ceanothus pallidus 'Marie Simon', táskavirág, nálunk úgy emlékszem minden éven télizöld volt, elvileg lombhullató.

dsc02697.jpg

Sonate almafa, és kettővel arrébb a Csárdáskirálynő almafa is zöld még

Címkék: örökzöld

Téli ágyás

Korábban már írtam, hogy beindult egy láncreakció: elkapott a tettvágy, a fűszerágyást felszámoltam, a helyére zöldségeskertet takaró sövényt terveztem, az üvegház előtti rész pedig hirtelen ágyássá alakult, ami így fest most:

xs200355.jpg

Jelzőlámpa színű Amelanchier lamarckii

xs200334.jpg

Vitex agnus-castus 'Blue Diddley' és Pennisetum 'Hameln' a felkelő napban

 

judit_kert_alap_teli_agyas.png

A pirossal jelőlt részről lesz szó. Majd egyszer lesz menőbb tervrajzom is. 

Eredetileg ezt, az üvegház előtt elterülő részt valami teljesen egyszerűnek képzeltem, úgy gondoltam, álljon itt egy fa, alma, őszibarack vagy mandula, és az egyszerűség gyönyörködtet majd.

Csakhogy aztán lehetőségek egész tárháza vonult fel lelki szemeim előtt, mígnem megállapodtam a "téli ágyás" koncepciójánál. A téli ágyás lényege annyi, hogy jól mutat télen, és mivel véleményem szerint a kertben vagy fél évig tél van, ez egy nagyon fontos pontja lesz a kertnek. A télhez számolok minden napot az első fagyok megjelnésétől a nárciszok virágzásáig, és a téli ágyásba igyekszek olyan növényeket válogatni, amelyek ebben az időtartamban is mutatósak. Szóval ez az ágyás főleg a szemnek készül, de lesznek hasznos részei is.

Központi domináns elemnek hoztam egy Amelanchier lamarckiit a kert egy másik pontjáról (majd átkeresztelem Fanyarka-ágyásra ezt a helyet), és az üvegház előtti kis terasz mellé kíváncsiságból elültettem egy őszibarack fa magoncra hasonlító növényt, amit szintén a kertben találtam valahol, meglátjuk, mi lesz belőle. No, ez a két növény télen nem sokat díszít, de ők adják majd a magasságot. Vettem még öt somot, Cornus 'Midwinter Fire'-t ide, aminek télen sárgából narancsos-pirosba hajló vesszői vannak. Mögéjük jött hat fű, a kedvenc Calamagrostis acutiflora 'Karl Foerster'. A somokat kifejezetten ebbe az ágyásba vettem, de rajtuk kívül a saját készletemből dolgoztam, a füvekből is azért van még csak hat, mert épp ennyit tudtam szaporítani. Hoztam egy barátcserjét (Vitex agnus-castus 'Blue Diddley') és jobb híján a bőséges fehér gólyaorr, Geranium sanguineum 'Album' készletemből ültettem be az üres helyeket. Eredetileg Bergenia 'Eroica'-t akartam, mert ennek a fajtának nagyon jó a téli színe, de túl sok kellett volna (=kiadás), valamint ez egy homokos, száraz, napos kertrész, nem a Bergeniák vágyálma, szóval maradtam a végtelen mennyiségű és ingyenes gólyaorrnál, végülis ősz végén ennek is jó piros színe van. A Bergeniának van még egy előnye, hogy nem kell évente egy-kétszer visszavágni, mint a gólyaorrot. Ekkora mennyiségnél azért szívesebben választok olyan növényt, amivel minél kevesebb a munka a későbbiekben, de sebaj, ha elégedetlen leszek, idővel apránként lecserélem őket. (Persze a gólyaorrot se KELL visszavágni, ez csak az én döntésem, hogy miután lement az első virágzás, egy visszavágással újra friss zölddé és formássá tegyem, és én örüljek a látványnak.)

Középre, a cserjék köré Baptisia australist, macskaherét (Phlomis fruticosa) és tollborzfüvet (Pennisetum alopecuroides 'Hameln') ültettem. Mindkét fű, a Calamagrostis 'Karl Foerster' és a Pennisetum 'Hameln' is sterilek, nem szaporodnak magról. A szélekre magról vetettem pirosló herét (Trifolium rubens), ez évelő és pillangósvirágúként, csakúgy, mint a Baptisia, megköti a talajban a nitrogént. Az üvegházhoz legközelebbi részekre levendula került (Felice fajta) és ruta, mert ez itt a legforróbb és legszárazabb rész, végül pedig pár hete korai írisszel, krókusszal és fehér kökörcsinnel fejeztem be az idei munkálatokat.

16.jpg

15.jpg

Még kicsik a növények, nagyok az üres helyek, fűkaszálékkal van takarva a talaj

17.jpg

Ez itt a som.

18.jpg

Baptisia australis

19.jpg

Talajtakarás gólyaorral

14_1.jpg

Pennisetum 'Hameln', még nem érte el a végleges méretét, de már mutatós

S hogy mi lesz ebből a téli időszakban? Még csak az elméletet tudom elmondani, és bízom benne, hogy a gyakorlat is így alakul majd: megsárgulnak a som, és bepirosodnak a fanyarka levelei, lehullanak, és előtűnnek a somok színes vesszői. Körülöttük a kétféle díszfű kétféle magasságban már teljes pompában van, az egyik magas és egyenes szárú, a másik alacsonyabb és bókoló. A gólyaorrok pirosra színeződnek, és reménység szerint minél tovább kitartanak. A levendula formára nyírva ad egy kis struktúrát a sarokban. A macskahere és a Baptisia (borsófürt magyarul) csokibarnára száradtan díszít a terméseivel, a háttérben pedig idővel felnő egy örökzöld sövény. Februártól jönnek az íriszek és a krókuszok, és onnantól megyünk a tavaszba egy kis kökörcsinnel.

 

Apró mohakertek

Még ősz elején, valamikor szeptemberben a gyerekek kezébe keveredett egy képeskönyv a miniatűr mohakertekről. Hatalmas inspirációt adott nekik, komoly arccal tanulmányozták, hogy melyik ötletet tudnák megvalósítani, aztán alapos mohakeresésbe fogtunk a faluban.

xs200162.jpg

Az én hozzáállásom a teljes szkepticizmus volt, á, kiszárad, á, bepenészesedik, a moha kiemelve a természetből nem egy tartós dolog. Hiszen maga a könyv is elmondja, hogy a moha csak akkor alkalmas arra, hogy huzamosan beltérben tartsuk, ha naponta egyszer-kétszer ránézünk, és megállapítjuk, hogy épp mit igényel: több párát, kevesebb napot, jobb légmozgást stb. Ha erre nem akarunk vállalkozni, kint kell tartanunk a mohánkat, és rövid időszakokra hozzuk csak be. Szóval innentől csak engedtem, hogy a gyerekek játszanak, én meg meg voltam róla győződve, hogy ez csak egy ötperces boldogság lesz, mert ugyan ki az, aki rendszeresen kiviszi meg behozza a mohát, ebben a családban nincs olyan egyén, aki képes lenne házikedvencként gondoskodni egy moháról.

xs200154.jpg

És íme, a képeken a kéthónapos mohakertjeink láthatóak. Mint kiderült, a moha rendkívül strapabíró kis lény. Ezek az edénykék kétlakiak, a napjaik mondjuk 95%-át kint töltik a terasz mellett, és különleges alkalmakkor hébe-hóba megmutatjuk nekik a konyhaasztalt. Ha tartósan száraz idő van kint, a moha úgy tűnik, kiszáradt, de a következő eső után újra élénkzöld lesz. Az összes gondoskodás, amit kapnak csak annyi, hogy eső után lecsorgatom róluk az edénykéjükben felgyülemlett vizet, sőt, van, hogy azt is csak napokkal később. Tehát nemcsak a tartós szárazságot, de a tartós vízzel borítottságot is túlélik.

xs200157.jpg

A letört fülű csészében kőzúzalék van, és arra vannak ráhelyezve a mohák, a cserépalátétre meg csak pusztán rá van fektetve a moha, és a többi részt homokkal szórtuk ki. Ezek apró tájak, a csészében a mohák dombocskákat alkotnak, a cserépalátétben pedig a mohák a szigetek, a homok a tenger, a kődarab pedig a nagy hegy. 

Azóta a fiam suliból hazafelé jövet olykor-olykor felszed egy kis mohát az út mellől, és a szobájában egy mohaterrárium kialakításán dolgozik. Azt mondja, mi ilyen növényes család vagyunk.

xs200135.jpg

A kiindulópontnak számító könyvet három éve vettem az Amazonon használtan pár fontért, és ha úgy tekintek rá, mint egy eszközre, amely alkotásra készteti az olvasót, akkor ez egy jó könyv, sok szép kép szerepel benne, és nemcsak a vágyat keltette fel bennünk egy apró mohakert iránt, de meg is mozdított minket. Az ötéves ugyanolyan örömét leli az alkotásban, mint a felnőtt, és amit az ötéves alkot a mohából, az egyszerűbb ugyan, de akkor is szép, akárcsak a szakavatott felnőttnek a bonyolultabb bonszájos tájképe.

Megumi Oshima, Hideshi Kimura: Miniature Moss Gardens: Create Your Own Japanese Container Gardens (Bonsai, Kokedama, Terrariums & Dish Gardens), Tuttle, 2017

xs200150.jpg

xs200167.jpg

Amit ősszel alkottam

Legutóbb az újításokat akartam megmutatni, aztán a zöldségeknél kötöttem ki, na de most! Most megosztom a világgal, miken dolgoztam az ősszel.

 dsc02068.jpg

A legelső dolog az északi oldal rendbetétele volt, ezzel el is ment pár hét, mert csak itt-ott pár órában tudtam vele foglalkozni. Az általunk északi oldalnak nevezett rész egy háromszög alakú terület a ház és a folyamatosan épülő melléképületünk közt.

 

12.jpg

 

Na, itt jó sokat változtak az elképzelések, majd egyszer megírom részletesen, most az őszi munkákkal kapcsolatban röviden csak annyi történt, hogy a fal menti részt leraktam a maradék téglával, az ágyás részbe meg beleaprítottam és letapostam a nyáron ide gyűjtött "szerves anyagot", nevezzük most így. Ezt a kupacot visszavágott évelők, felmagzott egynyáriak meg a diófának néhány levágott ága alkotta, én a fent említett módon visszaadtam a természetnek őket, és üzleti komposzttal borítottam be az ágyást, hogy gyorsan szép legyen. A növényállomány Ilex crenata 'Green Glory', sok ismeretlen fajtájú Alchemilla mollis és Ajuga reptans a kertből, valamint szándékosan ide vásárolt páfrányok: Dryopteris atrata és Polystichum munitum. Ezek a szegény párák a nyarat cserépben töltötték a teraszon, hálás vagyok nekik, hogy életben maradtak, bár nem fényesek a kilátásaik. Aminek viszont fényesek a kilátásai, az valamilyen Dryopteris faj, ami fogta magát, és kikelt a Polystichum cserepében. Májusban vettem a növényeket, ez a kis kedves ingyen páfrány a nyár folyamán jelent meg, és akkorára nőtt, hogy most ősszel vígan ketté is osztottam. Szintén tavasszal vettem ide még egy füvet, amit régóta ki szerettem volna próbálni, hogy jól megismerjem őt, ez egy egyszerű kis sás, a Carex 'Ice Dance'. Szintén szét lehetett szedni két részre, mire eljött az ültetés ideje. Beültettem több fázisban, és örültem, hogy ősszel nyugodtan a talicskában hagyhatom a kertből kiásott, ide szánt növényeket, mert a hűvös, párásabb időben, ráadásul árnyékban semmi bajuk nem lesz pár napig, mire mindet elültetem. Szóval ez az egyik örömteli újítás.

xs200220.jpg

Sajnos nehéz ezt a részt fotózni, mert mindig árnyék van itt, és még a növények is picik

Egy másik újítás az északi oldaltól két lépéssel beljebb van a kertben, ez a háromszőg alakú betoldás a járdában, ez talán a legapróbb munka, amit most ősszel csináltam egy délelőtt alatt, de akkora hatalmas értéket képvisel, hogy csak na. Ezen az útvonalon kerül be a komposztálnivaló az apósomék kertjéből, ezen jön a szomszédoktól elkért fűkaszálék, szóval rendszeresen talicskázunk errefelé, és ez a háromszög megkönnyíti a közlekedést, kicsit lejt a föld felé, hogy ne zökkenjen a talicska, mikor letoljuk a járdáról, és könnyebbé teszi a járkálást is a kertben.

xs200357.jpg

 

Továbbhaladva látjuk, hogy megalakult a Barackfa-ágyás. Barackfa volt eddig is, azt tavaly ősszel ültettem, csak ágyás nem volt körülötte, de most már van az is. Összegyűlt sok-sok ág, törzs, amikből ágyásszegélyek lettek, és kaptunk sok fűkaszálékot, valamint idehordtam a diófa és a nyárfa leveleit, ágait. Szóval lett szegély és "töltelék" az ágyásba, aztán jöttek a "lakók".

dsc02055.jpg

Még télen fásdugványoztam az összes ribizlinket meg az egres bokrokat, mert eldöntöttük, hogy azt a részt, ahol eddig a bokrok voltak, a falusi luxusnyár programunk keretén belül medencéző helynek nyilvánítjuk. Szóval felállítottuk ide a medencét, a dugványok meg gyökeret eresztettek a zöldségeskertben, és most ősszel betettem a legfontosabbakat a Barackfa-ágyásba. 12 bokrot számoltunk fel tél végén, és álltam neki szaporítani, de tudtam, hogy csak kb. a felét fogom megtartani, mert egyelőre a tapasztalat azt mutatja, hogy a családban csak én fogyasztok egrest és ribizlit, és így a hat bokor is bőven elégségesnek tűnik. Van még itt egy rossz helyen lévő borsócserje, amit megpróbáltam beépíteni a rendszerbe, de ha mégis útban lesz, majd áttesszük (vagy átszaporítjuk) máshova. Ültettem még rebarbarákat, amikről sajnos nem vagyok meggyőződve, hogy életben vannak-e még, de megnyugtat a tudat, hogy ezeket tavasszal kezdtem magról nevelni, úgyhogy ha valami végzetes érte őket, jövőre újra elültetem a magot. Szintén magról neveltem ide egy tengerparti tátorjánt (Crambe maritima). Évek óta olvastam és hallottam mindenfélét erről a növényről, többször próbálkoztam magvetéssel is, és idén végre sikerült. Ekkor jött el a pillanat, hogy utánanézzek, mi is a Crambe magyarul, mert milyen műveletlen ember vagyok, hogy alig tudom valaminek a magyar nevét, és hát tátorján, ez a tátorján, teljesen odavagyok a nevéért, csodálatos. A Barackfa-ágyás idén így marad, van benne barackfa (Harlayne kajszi), tőle pár méterre kezdődnek a bokrok, van tátorján, és jövőre meglátom, mi hogyan fejlődik, mi lenne praktikus aljnövényzet ide, mi az, ami tetszik, mi az, aminek a karbantartása megfelel nekem. Addigis még egy feladat hátra van, fel kell szedni a barackfa köré ültetett dáliákat. Ez volt idén a nagyobbik lányom virágoskertje, és talán nem is rossz ötlet jövőre kiterjeszteni a dáliákat az egész ágyásra, amíg ilyen sok szabad hely kínálja magát a bokrok közt.

xs200321.jpg 

 

Az öntözéshiányos zöldségeskertről

Sok-sok dolog történt ősszel, mondhatni fejlesztések meg újítások, zöldfelület-növelés, ilyesmi. A nyár mindig elszalad, és amíg kisebb gyerekek lesznek otthon, addig gondolom a forgatókönyv marad ez, hogy tavasszal megteszek minden tőlem telhetőt, és nyáron nem nyúlok a kerthez, egyedül a zöldségeket szedjük naponta. Az ilyen élethelyzetek ugyanakkor sok-sok érdekességet tanítanak, például idén sehogy sem győztük a csepegtető öntözéshez szükséges csöveket behelyezni a zöldségágyásokba. A tavalyi év téglázással telt, leraktuk a járdákat és az ágyásszegélyeket, majd ránktört a nyár, és én lóhalálában teleültettem azt a ronda, kavicsos, kopár földet. Akkor slággal öntöztem hébe-hóba, és örültem, hogy minden él és terem. Idén már nagyjából mindenhonnan kiszedtem a földből, ami nem odavaló (kő, szemét), és galamb- meg tyúktrágyával elkevert komposztot szórtam ki kb a kert 1/3-ára, folyamatosan ültettem ezt-azt, és a csöveket ugye egyéb teendőink fontosabbnak tekintése miatt nem tettük ki.

xs200276.jpg

Saláták az október végi napfényben Mexikó filterrel

Jött a nyár és a 0-24 órás családi élet, a zöldségest pedig idén úgy döntöttem, nem fogom egyáltalán öntözni, kíváncsi voltam, mi történik majd. És tulajdonképpen semmi sem történt. A nyár elején még voltak esők, aztán hetekig semmi, de ettől még a kert élt és termett. A száraz időszaknak nagyjából a felénél nyaralni mentünk, és akkor apukám önszorgalomból eljött, és öntözött pár alkalommal, ezzel módosítva az eredményeimet, de hát nem valami szaklapnak készítettem tudományos kutatást, úgyhogy nincs semmi baj, a blog az életről szól, és az élet ilyen szép tekervényes.

A kukorica, a bokorbab és néhány tő paprika kivételével minden növénynek volt valamilyen takaró a tövénél: vagy komposzt, vagy mulcsnak odadobált gyomok, levelek, vagy egyéb növények, pl. a paradicsomokat minden éven alacsonyabb növények közé ültetem, idén csillagtökök, céklák meg bazsalikomok töltötték ki az ágyást, és ebbe ültettem bele a paradicsomot. Mivel az úgyis felfelé növekszik, és folyamatosan kopaszítom fel a szárát, ahogy szedem a termést, és tördelem le a leveleit, nem zavarják egymást az 'aljnövényzettel'.

Gondolom a kukorica, a bab és a paprika is nagyobb és több termést hozott volna, ha rendszeresen kapnak vizet, vagy leglább van komposzt vagy valamilyen mulcs a talajon, de a többi zöldség jól elvolt, a termésen nem látszott meg az öntözés hiánya/csökkentése. Az idei év kudarca a bab: a futóbabok egyáltalán nem keltek ki, pedig több fajtát is ültettem (felmerül a kérdés, eszik-e a lótetű babot). A bokorbabok, amiket száraz-, fejteni való babnak ültettem a kukoricák köré, olyan mértékben hiányolták a vizet, hogy csak kicsi, összeaszott babszemeket hoztak. Többször nem gyalázom meg őket ennyire. A paprika jópofa volt idén. Amit a komposztos részbe ültettem, az élvezte a jó környezetet, és csak nyomta a leveleket meg a hajtásokat, de teremni nem akaródzott neki (nitrogéndús a csirketrágyás komposzt?!), ami meg a puszta földbe került, kínlódott a nyár kétharmadában, és nyár végén meg ősszel (még most is!) csak terem és terem gyönyörűen.

xs200332.jpg

Itt becsúszik az előtérbe a cső, amire a csepegtető csövet kellett volna rákötni

Az uborka meg a cukkini egész nyáron hozta a terméseket (uborkát egyszer ültettem még a nyáron, hogy folyamatosan legyen mit enni, ültetéskor azért megöntöztem), a bazsalikom, ami az előző években kicsi, keményebb leveleket növesztett, idén egy-két öntözéssel ugyan, de vastag réteg komposzttal a talaj tetején nagy, zsenge leveleket hozott folyamatosan egészen mostanáig (második jel arra, hogy nitrogéndús a komposzt). A tök is a nap végére lógatta a leveleit, de másnap reggelre mindig magához tért, és termett is eleget. Idén szándékosan olyan fajtákat ültettem, amik kicsi, kb. 15 cm átmérőjű tököket teremnek, nem tudom, hogy ha valamilyen nagyobb sütőtök fajtával játszom el mindezt, változik-e az eredmény. Valamint a tökök vastagon mulcsozva voltak, akárhányhányszor a kezem ügyébe akadt valami levél vagy gyom, az mindig ment a tök alá. Épp tegnap ültettem fokhagymát arra a helyre, és mikor elhúztam a mulcsot, gyönyörű, nedves, morzsalékos talajt találtam alatta.

Volt azért egy kivételesen öntözött növényem, aminek a kedvéért párszor odavittem a locsolókannát. Idén ültettem először édeskrumplit, ráadásul a palántáim közül csak egy maradt életben, szóval fontos volt, hogy ha már ennyit szöszöltem velük, és csak egy maradt, akkor az kapjon meg minden tőlem telhető gondoskodást, szóval azt párszor megöntöttem - ez volt a minden tőlem telhető gondoskodás :)

 xs200259.jpg

Ez pedig A Termés

Hát, így történt, hogy elmeséltem, mi volt a zöldségeskertben a nyáron, ahelyett, hogy beszámoltam volna arról, amiket ősszel alkottam. 

 

Napi luxus

Meg vagyok győződve róla, hogy luxusban élek. Minden reggel ez a látvány fogad:

xs200376.jpg

Sőt, a látvány évszakról-évszakra változik, tavasszal meglátni az első kis krókuszokat, de még inkább a recéshagymájú íriszeket a boldogság olyan foka, ami szavakkal nehezen leírható. Aztán apránként felkelnek az addig alvó növények, a szulákon kívül mindegyiket üdvözlöm, örülök hogy visszatértek, kezdődhet az azévi műsor. Miután a nárciszok ideje is lejárt, felkészülnek a pünkösdi rózsák és jönnek az íriszek, ők már magasak, úgy uralják a teret, hogy az ember mást nem is lát meg ilyenkor a kertben, és mikor elvirágoznak, ottmaradnak elég hosszú ideig a rózsák, jön a levendula, hú, ilyenkor már melegünk van, közben sorra érkeznek az egynyáriak, pillangóvirág és gomfréna, egyik ámulatból esünk a másikba, és közben a füvek is felkészültek a szerepükre, a díszalma is jelzi, hogy mindjárt megmutatja a terméseit, a somok képesek egyszerre sárgák, bordók, zöldek meg rózsaszínek lenni, és napról-napra egyre jobban felfedik a vörös vesszőiket, alattuk épp összekapják magukat a hunyorok, akik a nyáron csak lapítottak, de most, mikor szalmasárga és barna lesz körülöttük a kert, ők a zöld egy méltóságteljes árnyalatában színre lépnek, és úúú, bimbókat hoznak ebben a ronda nedves hidegben. Csend lesz, és a házból kinézve látom, hogy a kiserdő kopár, az ég szürke, a fácánok a kert végében rájárnak a napraforgók elszáradt maradványaira, a cinkék a terasz környékén csipegetnek, a feketerigók pedig februárra megeszik a díszalmákat. Virágoznak a hunyorok, a bangiták és a bogyóspuszpángok. Ha kimerészkédünk, és odahajolunk hozzájuk, érezni az erős, édes illatukat. Unom a bentlétet, ki kell már menni, és akkor egy nap egyszercsak újra feltűnik a hóvirág, a krókusz meg a kicsi írisz.

 

394343070_724905719525456_2146729680573237455_n.jpg

Ez a szék az ébed utáni kávéivó hely.

xs200374.jpg

'Evereste' díszalma október végén

xs200350.jpg

A hideg időben rózsaszín-lila lesz a Cornus alba 'Sibirica Variegata' 

 

xs200339.jpg

Ugyanakkor a Cornus alba 'Elegantissima' alulról sárgul felfelé

 

xs200216.jpg

A Cornus alba 'Argenteomarginata' sok helyen az 'Elegantissima' szinonimájaként szerepel, de nálam egymás mellett van a kettő, és az 'Argenteomarginatá'-nak csak a szélei fehérek, az 'Elegantissimá'-nak tarkábbak a levelei, és ősszel is másképp színeződnek. Az 'Elegantissima' sárga, az 'Argenteomarginata' meg ilyen bíbor-sárga. Ha nem is azonosak, azért ikertesókként kezelhetőek.

Őszi képek

 

5.jpg

Színeződik a Nandina domestica

7.jpg

 

6.jpg

Nyáron, Olaszországban vettük ezt a mirtuszt, bízom benne, hogy túléli a telet. Jelenleg liszteskék borítják.

9.jpg

Ennek a csöpp Nandina 'Obsession'-nek jó erős színe van.

10.jpg

Persicaria 'Pink Elephant'

19_1.jpg

Ceratostigma plumbaginoides

11.jpg

28_1.jpg

Az ágyás szélében egyszercsak megjelent egy levendula magonc (és sok borzaskata)

14.jpg

'Yarra Falls' dália

10_1.jpg

Anemone 'Lorelei'

13.jpg

Pillangóvirág, ismeretlen fajta

9_1.jpg

Ismeretlen fajtájú Aster találkozása Euonymus fortunei 'Emerald Gaiety'-vel.

20.jpg

Indiai citromfű a zöldségeskertben.

11_1.jpg

Rekordtermés, 11 citrom van a fán.

Fűszernövények a terasznál

Legutóbb levezettem, hogy miért számoltam fel a fűszernövényes ágyásunkat, de utólag eszembe jutott, hogy kimaradt egy jelentős indok: nem volt rá szükség.

30.jpg

Írtam már korábban a házunk előtti Cseresznye-ágyásról is, ami, ha közelebbről megnézzük, fűszernövény- és vágottvirág ágyás. A füvek miatt első ránézésre egy prérikertet, vagy természetes hangulatú évelőágyást látunk benne, mindemellett viszont meg van pakolva néhány haszonnövénnyel is. A vágnivaló virágok mellett ez az ágyás alaposan fel van töltve izsóppal, rozmaringgal, zsályával, kakukkfűvel, van még itt cickafark meg szalmagyopár is. Az igazat megvallva azonban ezeket a növényeket nagyon ritkán használom fűszernövényként, a legfőbb indok, amiért itt vannak annyi, hogy örökzöld elemekként szolgáljanak az árvalányhajak közt télen, és időről-időre csokrokhoz vágok belőlük zöldet.

1.jpg

Előtérben izsóp, középen szalmagyopár világít, hátul árvalányhaj és rozmaring

2.jpg

Zsálya és izsóp a járda mentén sudárzsálya és kasvirág társaságában

Amit már ténylegesen fogyasztunk is, nem csak nézünk, mind ott van a terasz mellett. A teraszt föld veszi körbe, viszont nagyon trükkös ez a hely, mert a földréteg a terasz közvetlen közelében jóformán csak illúzió, alatta beton van, és a teraszt fedő tető miatt az eső sem nagyon éri. Szóval vékonyka kis száraz talaj, ahol szépen megél a rozmaring, a levendula, oregánó meg a kakukkfű, úgyhogy a terasz déli, legszárazabb oldala ezekkel van feltöltve (írisz, macskahere és varjúháj társaságában - amik meg a nevükből kiindulva talán boszorkányfőzetek alkotóelemei).

4.jpg

Levendula és rozmaring

A terasz másik oldalán, ahol már valami árnyék is van, levélpetrezselyem nő nagyon önálló módon: minden évben magot hoz és újraveti magát, én csak vágom a levesbe meg tisztogatom a területet kicsit, hogy jól nézzen ki. A petrezselyemlevél egyébként nagyon szép, és a színe a kedvenc zöld árnyalatom (a kertészeknek van kedvenc zöld árnyalatuk), a formája, habitusa miatt pedig annyira, de annyira szépen kombinálható jóformán mindennel egy évelőágyásban, a kerti utak szélének megcsinosítója a petrezselyemlevél. Tavaly ültettem ide pár levélzeller palántát is, amik idén hoztak magot először, azt is egyből szétszórtam a Naspolya-ágyásban, és mostanra már ki is hajtott itt-ott. A terasz mellől indul a Gránátalma-ágyás is, ebben is vannak naponta használt fűszerek, főleg snidling meg kínai metélőhagyma (Allium tuberosum). 

29.jpg

Romantikus petrezselyem mint teraszszegély ősszel, felkelő napban

 

27_1.jpg

Ez pedig a következő generáció 

 

32_1.jpg

Kínai metélőhagyma, épp elvirágzóban

A régi fűszernövény ágyás lágyszárú növényeit tehát kiástam és új helyet kerestem nekik, a fásszárúakat pedig komposztáltam, de előtte dugványról szaporítottam őket is. A fűszerágyás nem vész el, csak átalakul.

34.jpg

Miből legyen az 1 m magas örökzöld sövény?

Miből legyen az 1 m magas örökzöld sövény? Ez a kérdések kérdése, és ahány pro érvem volt sok-sok növény mellett, akadt ugyanannyi kontra is, de végül sikerült leszűkíteni a kört.

26.jpg

 A fűszerágyást nagyjából kipucoltam, a történet pedig a sövénnyel folytatódik. Szóval, ha egy napos, száraz helyre, nem túl minőségi talajra alacsonyabb örökzöld sövényt szeretnél, milyen növényt választanál?

Rozmaringot. Először arra gondoltam, legyen rozmaring. Örökzöld is, könnyen 1 m körül tartható, bizonyított már ezen a helyen még a fűszerágyásos időkben, ingyen elő tudnám teremteni egy kis dugványozással, télen is tökéletes a leveleinek a zöld árnyalata, és kártevő se bántja. Legyen rozmaring! Ez gyors volt, megnyugodtam, de néhány nappal később elfogott a bizonytalanság, végülis van elég rozmaring a kertben, jobb lenne valami más, valami kerekdedebb levelű, könnyen 50 cm körüli szélessegen tartható növény.

 33.jpg

Escallonia laevis 'Pink Elle'. Van egy példányom, és igazán lehetne belőle több is, mert mindent tud: egész évben üde zöld, nem nő nagyra, bírja a hőt, napot, szárazságot, ráadásul még a virágai is szépek nyáron (bár nyírott sövény esetében nem számolunk virágzással). De nem kapható. Nem tudom miért, volt pár év, mikor egy-két helyen láttam, de azóta semmi. A sajátom meg nem akarom úgy megnyírni, hogy egy egész sövényre valót leszaporítsak belőle.
3.jpg

Ilex crenata, szép apró levelei vannak a megfelelő árnyalatban, nem nő nagyra, de elég a nyári forróságban ezen a barátságtalan helyen (ezt kipróbáltam, szerencsétlen növényről leégtek a levelei, de azok a példányok, amelyek megbújtak a muskotályzsálya takarásában, szépen megmaradtak :D). Tehát Ilex crenatát nem teszünk napra.

Aztán egyszercsak eljött a pillanat, mikor megláttam ezt:

38.jpg

Ez itt a ház nyugati fala mellé ültetett Euonymus japonicus 'Green Spire' (japán kecskerágó), amit a kutya kikapart, a macska vécének használja, a nap égeti, éjjel pedig a fal és a betonjárda adja neki vissza a hőt. Eső nem éri (csak ha bever az eresz alá), ember nem öntözi, és íme, él, növekszik és díszít a zöld legtökéletesebb árnyalatában télen-nyáron. Oszloposan nő, pont jó lesz a szűkös helyre. Hát ebből a növényből kéne nekem sövény a zöldségeskert mellé.

P.S.: A történet folytatásában, adott helyen és időben csak a 'Green Spire' kistesóját, a 'Green Rocket'-ot tudtam megvenni, de annyi baj legyen.

25.jpg

Ilyen lett

24_1.jpg

Euonymus japonicus 'Green Rocket'

süti beállítások módosítása