Téli ágyás
Korábban már írtam, hogy beindult egy láncreakció: elkapott a tettvágy, a fűszerágyást felszámoltam, a helyére zöldségeskertet takaró sövényt terveztem, az üvegház előtti rész pedig hirtelen ágyássá alakult, ami így fest most:
Jelzőlámpa színű Amelanchier lamarckii
Vitex agnus-castus 'Blue Diddley' és Pennisetum 'Hameln' a felkelő napban
A pirossal jelőlt részről lesz szó. Majd egyszer lesz menőbb tervrajzom is.
Eredetileg ezt, az üvegház előtt elterülő részt valami teljesen egyszerűnek képzeltem, úgy gondoltam, álljon itt egy fa, alma, őszibarack vagy mandula, és az egyszerűség gyönyörködtet majd.
Csakhogy aztán lehetőségek egész tárháza vonult fel lelki szemeim előtt, mígnem megállapodtam a "téli ágyás" koncepciójánál. A téli ágyás lényege annyi, hogy jól mutat télen, és mivel véleményem szerint a kertben vagy fél évig tél van, ez egy nagyon fontos pontja lesz a kertnek. A télhez számolok minden napot az első fagyok megjelnésétől a nárciszok virágzásáig, és a téli ágyásba igyekszek olyan növényeket válogatni, amelyek ebben az időtartamban is mutatósak. Szóval ez az ágyás főleg a szemnek készül, de lesznek hasznos részei is.
Központi domináns elemnek hoztam egy Amelanchier lamarckiit a kert egy másik pontjáról (majd átkeresztelem Fanyarka-ágyásra ezt a helyet), és az üvegház előtti kis terasz mellé kíváncsiságból elültettem egy őszibarack fa magoncra hasonlító növényt, amit szintén a kertben találtam valahol, meglátjuk, mi lesz belőle. No, ez a két növény télen nem sokat díszít, de ők adják majd a magasságot. Vettem még öt somot, Cornus 'Midwinter Fire'-t ide, aminek télen sárgából narancsos-pirosba hajló vesszői vannak. Mögéjük jött hat fű, a kedvenc Calamagrostis acutiflora 'Karl Foerster'. A somokat kifejezetten ebbe az ágyásba vettem, de rajtuk kívül a saját készletemből dolgoztam, a füvekből is azért van még csak hat, mert épp ennyit tudtam szaporítani. Hoztam egy barátcserjét (Vitex agnus-castus 'Blue Diddley') és jobb híján a bőséges fehér gólyaorr, Geranium sanguineum 'Album' készletemből ültettem be az üres helyeket. Eredetileg Bergenia 'Eroica'-t akartam, mert ennek a fajtának nagyon jó a téli színe, de túl sok kellett volna (=kiadás), valamint ez egy homokos, száraz, napos kertrész, nem a Bergeniák vágyálma, szóval maradtam a végtelen mennyiségű és ingyenes gólyaorrnál, végülis ősz végén ennek is jó piros színe van. A Bergeniának van még egy előnye, hogy nem kell évente egy-kétszer visszavágni, mint a gólyaorrot. Ekkora mennyiségnél azért szívesebben választok olyan növényt, amivel minél kevesebb a munka a későbbiekben, de sebaj, ha elégedetlen leszek, idővel apránként lecserélem őket. (Persze a gólyaorrot se KELL visszavágni, ez csak az én döntésem, hogy miután lement az első virágzás, egy visszavágással újra friss zölddé és formássá tegyem, és én örüljek a látványnak.)
Középre, a cserjék köré Baptisia australist, macskaherét (Phlomis fruticosa) és tollborzfüvet (Pennisetum alopecuroides 'Hameln') ültettem. Mindkét fű, a Calamagrostis 'Karl Foerster' és a Pennisetum 'Hameln' is sterilek, nem szaporodnak magról. A szélekre magról vetettem pirosló herét (Trifolium rubens), ez évelő és pillangósvirágúként, csakúgy, mint a Baptisia, megköti a talajban a nitrogént. Az üvegházhoz legközelebbi részekre levendula került (Felice fajta) és ruta, mert ez itt a legforróbb és legszárazabb rész, végül pedig pár hete korai írisszel, krókusszal és fehér kökörcsinnel fejeztem be az idei munkálatokat.
Még kicsik a növények, nagyok az üres helyek, fűkaszálékkal van takarva a talaj
Ez itt a som.
Baptisia australis
Talajtakarás gólyaorral
Pennisetum 'Hameln', még nem érte el a végleges méretét, de már mutatós
S hogy mi lesz ebből a téli időszakban? Még csak az elméletet tudom elmondani, és bízom benne, hogy a gyakorlat is így alakul majd: megsárgulnak a som, és bepirosodnak a fanyarka levelei, lehullanak, és előtűnnek a somok színes vesszői. Körülöttük a kétféle díszfű kétféle magasságban már teljes pompában van, az egyik magas és egyenes szárú, a másik alacsonyabb és bókoló. A gólyaorrok pirosra színeződnek, és reménység szerint minél tovább kitartanak. A levendula formára nyírva ad egy kis struktúrát a sarokban. A macskahere és a Baptisia (borsófürt magyarul) csokibarnára száradtan díszít a terméseivel, a háttérben pedig idővel felnő egy örökzöld sövény. Februártól jönnek az íriszek és a krókuszok, és onnantól megyünk a tavaszba egy kis kökörcsinnel.
