Virágok koratavasszal és a lemetszett vesszők felhasználása

Idén nagyon gyorsan beindult a természet, még ki sem élveztem igazán a hunyorok szépségét, már virágzik is a 'Tête à tête' nárcisz, a rozmaring, a barackfák, a holdviola, és a meténg is, pedig mindegyikre kicsit később számítottam. Az aktuális kedvencem továbbra is a Viburnum farreri és az alá ültetett hunyor (Helleborus purpurascens). Épp most van váltás, a bokor elvirágzóban, a hunyor pedig kivirágzóban van, napsütésben nagyon bájos látványt nyújtanak.

Megmutatom a kedvenc visszatérőmet. Jóformán minden növény felett ujjongok, mikor meglátom, hogy kihajt tavasszal, de a Helleborus argutifoliusról még külön fénykép is készül ilyenkor, tessék, minden tavasz nagy csodája, hogy ez a kedves még él és hajt. Remélem hamar megerősödik majd annyira, hogy virágozni is tudjon. A papírforma szerint ez egy rövidéletű évelő, amely ráadásul rendkívül lassan is nő. Hogy ez a kettő hogyan létezhet a valóságban, nem tudom, egyelőre annyit tapasztaltam, hogy a két év alatt, amióta itt van, semennyit sem nőtt, és minden télen eltűnik a föld felszínéről, majd tavasszal kihajt. (El kell gondolkodnom arról, hogy hova ültethetném át, ahol jobban tud fejlődni.)

Visszametszettem a somokat is meg a rózsák egy részét. Nagyon-nagyon szeretem, mikor a kerti munkák egymásra tudnak épülni, az egyik ilyen stabil egybefonódó tennivalóm a metszés, és az abból származó nyesedék felhasználása a veteményesben. A som vesszőit a borsóágyásba szurkodom, hogy majd arra tudjon kapaszkodni a borsó, és hogy védve legyenek a galambok elől, a rózsák szúrós ágait pedig szintén olyan helyekre dobálom, ahova már ültettem valamit, és nem akarom, hogy a macska vécének használja, vagy a galamb kikaparja a magokat, most épp a lóbabra kerültek.