Amit ősszel alkottam

Legutóbb az újításokat akartam megmutatni, aztán a zöldségeknél kötöttem ki, na de most! Most megosztom a világgal, miken dolgoztam az ősszel.

A legelső dolog az északi oldal rendbetétele volt, ezzel el is ment pár hét, mert csak itt-ott pár órában tudtam vele foglalkozni. Az általunk északi oldalnak nevezett rész egy háromszög alakú terület a ház és a folyamatosan épülő melléképületünk közt.

Na, itt jó sokat változtak az elképzelések, majd egyszer megírom részletesen, most az őszi munkákkal kapcsolatban röviden csak annyi történt, hogy a fal menti részt leraktam a maradék téglával, az ágyás részbe meg beleaprítottam és letapostam a nyáron ide gyűjtött "szerves anyagot", nevezzük most így. Ezt a kupacot visszavágott évelők, felmagzott egynyáriak meg a diófának néhány levágott ága alkotta, én a fent említett módon visszaadtam a természetnek őket, és üzleti komposzttal borítottam be az ágyást, hogy gyorsan szép legyen. A növényállomány Ilex crenata 'Green Glory', sok ismeretlen fajtájú Alchemilla mollis és Ajuga reptans a kertből, valamint szándékosan ide vásárolt páfrányok: Dryopteris atrata és Polystichum munitum. Ezek a szegény párák a nyarat cserépben töltötték a teraszon, hálás vagyok nekik, hogy életben maradtak, bár nem fényesek a kilátásaik. Aminek viszont fényesek a kilátásai, az valamilyen Dryopteris faj, ami fogta magát, és kikelt a Polystichum cserepében. Májusban vettem a növényeket, ez a kis kedves ingyen páfrány a nyár folyamán jelent meg, és akkorára nőtt, hogy most ősszel vígan ketté is osztottam. Szintén tavasszal vettem ide még egy füvet, amit régóta ki szerettem volna próbálni, hogy jól megismerjem őt, ez egy egyszerű kis sás, a Carex 'Ice Dance'. Szintén szét lehetett szedni két részre, mire eljött az ültetés ideje. Beültettem több fázisban, és örültem, hogy ősszel nyugodtan a talicskában hagyhatom a kertből kiásott, ide szánt növényeket, mert a hűvös, párásabb időben, ráadásul árnyékban semmi bajuk nem lesz pár napig, mire mindet elültetem. Szóval ez az egyik örömteli újítás.

Sajnos nehéz ezt a részt fotózni, mert mindig árnyék van itt, és még a növények is picik

Egy másik újítás az északi oldaltól két lépéssel beljebb van a kertben, ez a háromszőg alakú betoldás a járdában, ez talán a legapróbb munka, amit most ősszel csináltam egy délelőtt alatt, de akkora hatalmas értéket képvisel, hogy csak na. Ezen az útvonalon kerül be a komposztálnivaló az apósomék kertjéből, ezen jön a szomszédoktól elkért fűkaszálék, szóval rendszeresen talicskázunk errefelé, és ez a háromszög megkönnyíti a közlekedést, kicsit lejt a föld felé, hogy ne zökkenjen a talicska, mikor letoljuk a járdáról, és könnyebbé teszi a járkálást is a kertben.

Továbbhaladva látjuk, hogy megalakult a Barackfa-ágyás. Barackfa volt eddig is, azt tavaly ősszel ültettem, csak ágyás nem volt körülötte, de most már van az is. Összegyűlt sok-sok ág, törzs, amikből ágyásszegélyek lettek, és kaptunk sok fűkaszálékot, valamint idehordtam a diófa és a nyárfa leveleit, ágait. Szóval lett szegély és "töltelék" az ágyásba, aztán jöttek a "lakók".

Még télen fásdugványoztam az összes ribizlinket meg az egres bokrokat, mert eldöntöttük, hogy azt a részt, ahol eddig a bokrok voltak, a falusi luxusnyár programunk keretén belül medencéző helynek nyilvánítjuk. Szóval felállítottuk ide a medencét, a dugványok meg gyökeret eresztettek a zöldségeskertben, és most ősszel betettem a legfontosabbakat a Barackfa-ágyásba. 12 bokrot számoltunk fel tél végén, és álltam neki szaporítani, de tudtam, hogy csak kb. a felét fogom megtartani, mert egyelőre a tapasztalat azt mutatja, hogy a családban csak én fogyasztok egrest és ribizlit, és így a hat bokor is bőven elégségesnek tűnik. Van még itt egy rossz helyen lévő borsócserje, amit megpróbáltam beépíteni a rendszerbe, de ha mégis útban lesz, majd áttesszük (vagy átszaporítjuk) máshova. Ültettem még rebarbarákat, amikről sajnos nem vagyok meggyőződve, hogy életben vannak-e még, de megnyugtat a tudat, hogy ezeket tavasszal kezdtem magról nevelni, úgyhogy ha valami végzetes érte őket, jövőre újra elültetem a magot. Szintén magról neveltem ide egy tengerparti tátorjánt (Crambe maritima). Évek óta olvastam és hallottam mindenfélét erről a növényről, többször próbálkoztam magvetéssel is, és idén végre sikerült. Ekkor jött el a pillanat, hogy utánanézzek, mi is a Crambe magyarul, mert milyen műveletlen ember vagyok, hogy alig tudom valaminek a magyar nevét, és hát tátorján, ez a tátorján, teljesen odavagyok a nevéért, csodálatos. A Barackfa-ágyás idén így marad, van benne barackfa (Harlayne kajszi), tőle pár méterre kezdődnek a bokrok, van tátorján, és jövőre meglátom, mi hogyan fejlődik, mi lenne praktikus aljnövényzet ide, mi az, ami tetszik, mi az, aminek a karbantartása megfelel nekem. Addigis még egy feladat hátra van, fel kell szedni a barackfa köré ültetett dáliákat. Ez volt idén a nagyobbik lányom virágoskertje, és talán nem is rossz ötlet jövőre kiterjeszteni a dáliákat az egész ágyásra, amíg ilyen sok szabad hely kínálja magát a bokrok közt.