A fűszerágyás hűlt helye
Ez a fűszerágyásom a közelmúltból:
Ez meg a fűszerágyásom hűlt helye jelenleg:
A két felvétel között nem sok minden történt, két dolog összesen: gondoltam egyet és felszámoltam. A felszámoltam része a dolognak sajnos azt jelenti, hogy jelentős része a komposztban végezte, de elmondom szépen sorban.
A zöldségeskert volt az első, amit a beköltözésünk után elkészítettünk, majd ezután kijelöltük a kerti utak helyét, ennek eredményeképp pedig az út és a zöldséges között létrejött egy háromszög alakú ágyás.
Talaja vacakabb a vacaknál, por, homok és kő, ez pedig egyértelműen levenduláért és mediterrános fűszerágyásért kiáltott. Gyorsan fel is töltöttem az alapkészlettel, azzal, amit mindenhol kapni: levendula, rozmaring, kakukkfű, oregánó, citromfű. Aztán magról vetettem és palántáztam oda snidlinget, zsályát és izsópot. Hogy erősítsek a dizájnon, jött még cipruska (Santolina chamaecyparissus) és szalmagyopár (Helichrysum italicum), ez két okból volt szép, változatosak voltak a zöld és szürke színek az ágyásban, miközben egységesen gömböcökre volt minden metszve. A pontot az i-re végül a virágok tették fel, mert egy-két évvel később gondoltam, tovább bonyolítom a dolgokat, és kasvirágot, méhbalzsamokat (Monarda), Anthemis tinctoria 'Sauce Hollandaise'-t és ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) fajtákat ültettem ide. Kamilla, kapor és borágó is jöttek maguktól, az első a természetből, többi a szomszédos zöldségesből. Ó, és a rózsa, hogyne, a rózsa, ez itt a 'Queen of Sweden' fajta, amit 2018-ban ültettünk a kisebbik lányunk születése alkalmából. Azért is kertült ide, mert a habitusa ennek a fajtának merev, felfelé törő, nem az a romantikusan hajlongó, és mivel csupa formára metszett cserje veszi körül, szépen be lehetett ide illeszteni. A gömböcök takarják a csupasz rózsaszárak látványát és mindenki tisztel mindenkit, senki nem nyom el senkit, csak szépen kitölti a teret.
2018-ban ettől a látványtól voltunk boldogok. Az üvegház előtt már látszódik valami a fűszerágyásból.
Itt még több a kő, mint a növény
Rosa "Queen of Sweden', gyenge, de finom az illata és jó vágott virágnak is.
Így ment ez tavalyig, mikoris ugye jött a fent elmített gondolat, hogy ezen változtatni kell. Gyorsan meggyőztem magam, mert több ok is a felszámolás mellett szólt:
1. Mikor elkészült a fűszerágyás, még szinte üres volt a kert, és ha az úgy is maradt volna, tehát ebbe a középső, ferde téglalap részbe nem ültettem volna semmit, csak egy nagy zöld gyep lett volna, akkor minden maradhatott volna a régiben, de sajnos én ilyen kertészember vagyok, akinek az üres felület ültetési lehetőséget jelent. Szóval tavalyra már elég jól megtelt a kert többi pontja is, és zavaróvá vált csöppet a vad stílusú középső kert mellett a szintén sok fajból álló, formára nyírt ágyás. Ütötték egymást. De ezt még orvosolhattam volna azzal, hogy örökzöld gömböcöket (levendula, rozmaring, izsóp) potyogtatok ide-oda a kert közepébe, és egy-két ponton díszfüvekkel egészítem ki a fűszerágyást.
2. Csakhogy a fűszerágyás mögött ott terpeszkedik a zöldségeskert, ami függetlenül attól, hogy hol szép, hol nem szép, egy újabb vizuális eleme a kertnek, és ha kinézek a konyhából, ha kimegyek a teraszra, bejövök a ház mellett az utcáról, mindenhonnan lászódik. Egyszerre látni ezt a nagy kavalkádot, a középső vadvilágost, a gömböcöket meg hátul a lisztharmatos tököt és a dőlöngélő paradicsomkarókat már nagyon sok, és ha még egyenként szépek is, így együtt már teljesen nyugtalanítóak.
Ez már idén tavasszal készült, átlátni a zöldségesen, ellátni a kiserdőig.
3. Ha a fűszerágyás helyére egy 1-1,3 m magas örökzöld sövény kerülne, takarva lenne hátul a zöldséges, éééés a lényeg: ez egy tökéletes hátteret adna további növényeknek. A középső vadvilágos részben (Díszalma-ágyás) van három fehér somom. (Kertészeti tapasztalatszerzés címszó alatt ezek különböző fajtájúak: Cornus alba 'Elegantissima', 'Argenteomarginata' és 'Sibirica Variegata'.) Sokat morfondíroztam már azon, hogyan tudnék valami hátteret adni nekik télre, hogy még jobban kiemeljem a vörös vesszőiket, és végül Calamagrostis acutiflora 'Karl Foerster' került mögéjük. Na de ha jönne egy örökzöld sövény, és ezt a fű + som témát megismételném, növelném a téli örömöket és kicsit összébb is rántanám a dizájnt, növekedne benne az egység meg a harmónia. És ezen a ponton már nem volt, ami a fűszerágyást megmenthette volna.
Utólag csak azt sajnálom, hogy nem készítettem róla képeket még a fénykorában.
