Kicsi örökzöldek

Na mit szeret a közép-európai ember, na mit? Az örökzöldeket, azokat nagyon szereti. Jönnek-mennek a gondolatok a fejemben, és egyszercsak eszembe jutott, hogy télen még sosem voltam a malonyai arborétumban, pedig elvileg ez az időszak lenne ott a fő attrakció, merthogy Közép-Európa legnagyobb arborétuma alapgondolata az (volt?), hogy meghonosítson és megismertessen az itt élőkkel annyi örökzöldet, amennyit csak lehet, még a jelszava is Semper vireo (Örökké zöldellek).

December 25-én

A gondolatok tovább cikáznak a fejemben. November végén kirándultam egyet a Balatonnál. Azon túl, hogy rájöttem, hogy nekem a balatoni holt szezon a kedvenc időszakom ott (ülni a parton és nézni a nyugodt, sima, nagy vizet csendben, egyedül), sokadjára is megfogalmazódott bennem, hogy ahol én élek, ott nincs természet. Lakott területek és nagy-nagy szántóföldek váltják egymást, még útszéli fák is csak elvétve akadnak errefelé. Szóval gyönyörű tud lenni a természet örökzöldek nélkül is, a galagonya vagy a kecskerágó maga az esztétikai csúcs ebben az időszakban, de a szomorú valóság az, hogy tömegek élnek a természet (erdők, rétek, tavak, folyópartok, patakok) közelsége nélkül még falun is. És erről a nagy hiányomról ráadásul úgy beszélek, hogy valószínűleg a miénk a "legfásabb", a természethez legközelebb álló telek a faluban, mert összeér egy nyárfaültetvénnyel (családi nevén kiserdő), és naponta látunk fácánt meg vadkacsát. Lehet, hogy pont ennek a sok fának a látványa az, ami ennyire szembeötlővé teszi számomra a természet hiányát, ha elhagyom a házunkat.

Szóval télen, mikor hónapokon át csak a puszta szántóföldeket meg a házakat látni errefelé, jól esik, ha a kertemben van valami élő (a fácánon és a vadkacsán kívül). Ezért is gondolom azt, hogy a kertjeinket, főleg, ha az ablakjaink a kertünkre néznek, nagy részben télre kell tervezni. Ilyenkor télen erről mindig könnyebb beszélni, mint máskor, mert szembeötlő az ilyenkor is díszítő növény, valamint szembeötlő az ilyenkor is díszítő növény hiánya.

Így hát az arborétum alapítója és kertészei után szabadon és kellő szerénységgel most leltárba veszem, hogy nálam milyen kicsi örökzöld kincsek nőnek a kertben. A legtöbbjük még csak pár éves, de hatalmas öröm figyelni a növekedésüket, és elképzelni, hogy milyen képet alkotnak majd felnőtt korukban.

Ez itt a kedvencem, a terasz melletti Gránátalma-ágyásba ültetett Nandina domestica, múltkor láttam, hogy egy rigó lecsippentett róla egy bogyót, és elfutott vele. Remélem túlélte, vagy kiköpte, vagy rájött, hogy ebből ne egyen többet, mert mérgező, nagy mennyiségben még a madaraknak is halálos.

A Nandina mellett nő 5 Sarcococca ruscifolia, ezeket pont a malonyai arborétumban vettük a kisfiammal pár éve, mikor még Szarkafókának hívta őket. Az irodalom szerint lassan nő, de nálunk az ötből két példány úgy megtáltosodott, hogy fél méteres hajtásokat hoztak egy év alatt. Nemsokára virágzik, nagyon finom édes illata van.

Még mindig ugyanabban az ágyásban vagyunk, a Sarcococcák előtt három Viburnum davidii nő, ez magyarul törpe bangita. Ez a cserje is mindig szép, most épp bimbókkal van tele, tavasszal virágozni fog, aztán, ha van köztük hím ivarú, akkor fényes, kék bogyókat is nevelnek majd a nőivarúak. Egyik éven voltak bogyók, máskor nem, nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben van a bangitáim ivara körül. De, elvileg, ha van több Viburnum is a kertben, amik pont egyszerre virágoznak, előfordulhat, hogy megtermékenyítik egymást és lesznek bogyók. Majd egyszer csinálok egy külön posztot a Viburnumokról, mert megérdemlik.

Átmegyünk a déli telekhatárra, nevezzük Bükkfa-ágyásnak, itt örökzöld cserjék fognak majd egy napon térhatárolót alkotni (aka. sövényt), ismeretlen fajtájú babérmeggyek, ezüstfa (Elaeagnus ebbingei) és persze Viburnumok. Az egyik kedvenc cserjém a Viburnum tinus, a téli bangita, ami a davidiihoz hasonlóan egész évben vagy bimbókat hoz, vagy virágzik, vagy bogyó van rajta, tökéletes, kis csinos. Ez itt az 'Eve Price' fajta. Tavaly, mikor csöppet megmetszettem, az egyik szimpatikus kis hajtását leszúrtam mellé a földbe, és gyönyörűen megéledt, most már van egymás mellett két cserjém, az egyik kb. 80, a másik 20 centi széles és magas.

Két lépéssel arrébb itt egy Viburnum x burkwoodii (tavaszi bangita). Ez nálunk örökzöld-télizöld, egy védettebb helyre ültettem egy akác- és egy fenyő mellé, még nőnie kell csöppet, hogy igazán mutatós legyen. Volt már olyan év, hogy pirosasra színeződtek a levelei, volt olyan év is, hogy lehullajtotta őket, idén a télizöld opciót választotta.

Van itt egy rejtélyes Viburnumom is, amit Viburnum lucidum néven árultak a kertészetben. Ilyen nevű bangitáról sose hallottam még, de ki nem hagytam volna a lehetőséget, úgyhogy vettem egyet, és a Google-val való tanácskozás után arra jutottam, hogy ez egy Vibudnum tinus 'Lucidum' fajta lehet, ami egy strapabíró örökzöld, sokkal nagyobb és fényesebb leveleket hoz, mint a sima V. tinus, hasonlít kicsit a babérmeggyre is. Még nem virágzott, várom türelmesen, hogy eljöjjön az ideje.

Az aljnövényzet ezen a részen főleg Euonymus fortunei 'Emerald Gaiety', ami most egy kicsit fáradt kinézetű, de amúgy tényleg ő az árnyékos területek vidámabbá tevője.

A ház déli fala mellett még mindig él a három olaszországi szuvenírem, a Teucrium fruticans és a két mirtusz. Viva il mirto! A sima Myrtus communist többtörzses fácskává szeretném nevelni, a másikat, a 'Tarentina' fajtát a rózsa és a levendula közt formára nyírva szeretném látni. De még előttünk a tél nagyja, addigis kitartást minden kültéri mirtusznak!

Teucrium fruticans, cserjés gamandor

Mirtuszcserje, alatta egy lilalevelű zsálya, Salvia officinalis 'Purpurascens'

Myrtus communis 'Tarentina'

A ház előtti japán kecskerágóról és kőtörőcserjéről már írtam korábban, még mindig jól vannak.

Escallonia laevis 'Pink Elle'

Euonymus japonicus 'Green Spire'

Újdonság a ház és a melléképület közé ültetett "páfrányos", ahol a vezérgondolat az volt, hogy örökzöld foltot alkossak a két épület közé, így került ide Carex 'Ice Dance', Dryopteris atrata, egy ismeretlen Dryopteris és Ilex crenata 'Green Glory', mindenki zöldell és jól van.

Carex 'Ice Dance'

Ilex crenata 'Green Glory'

Könnyű elfelejteni, de örökzöldek egyébként a fűszercserjéink, félcserjéink is, levendula, zsálya, rozmaring, kakukkfű, izsóp, nálunk a pici, fiatal babérok is becsületesen virítanak most is a telek végében, pedig ott kapnak rendesen árnyékot is meg északi szelet is. Nagyon szeretem ezeket a fűszernövényeket, mert szépek, teljes értékű dísznövények, örökzöldek és különböző színű és formájú leveleik vannak, ezért könnyen beilleszthetők egymás mellé egy ágyásba, jó kontrasztot alkotnak.