Napi luxus

Meg vagyok győződve róla, hogy luxusban élek. Minden reggel ez a látvány fogad:

Sőt, a látvány évszakról-évszakra változik, tavasszal meglátni az első kis krókuszokat, de még inkább a recéshagymájú íriszeket a boldogság olyan foka, ami szavakkal nehezen leírható. Aztán apránként felkelnek az addig alvó növények, a szulákon kívül mindegyiket üdvözlöm, örülök hogy visszatértek, kezdődhet az azévi műsor. Miután a nárciszok ideje is lejárt, felkészülnek a pünkösdi rózsák és jönnek az íriszek, ők már magasak, úgy uralják a teret, hogy az ember mást nem is lát meg ilyenkor a kertben, és mikor elvirágoznak, ottmaradnak elég hosszú ideig a rózsák, jön a levendula, hú, ilyenkor már melegünk van, közben sorra érkeznek az egynyáriak, pillangóvirág és gomfréna, egyik ámulatból esünk a másikba, és közben a füvek is felkészültek a szerepükre, a díszalma is jelzi, hogy mindjárt megmutatja a terméseit, a somok képesek egyszerre sárgák, bordók, zöldek meg rózsaszínek lenni, és napról-napra egyre jobban felfedik a vörös vesszőiket, alattuk épp összekapják magukat a hunyorok, akik a nyáron csak lapítottak, de most, mikor szalmasárga és barna lesz körülöttük a kert, ők a zöld egy méltóságteljes árnyalatában színre lépnek, és úúú, bimbókat hoznak ebben a ronda nedves hidegben. Csend lesz, és a házból kinézve látom, hogy a kiserdő kopár, az ég szürke, a fácánok a kert végében rájárnak a napraforgók elszáradt maradványaira, a cinkék a terasz környékén csipegetnek, a feketerigók pedig februárra megeszik a díszalmákat. Virágoznak a hunyorok, a bangiták és a bogyóspuszpángok. Ha kimerészkédünk, és odahajolunk hozzájuk, érezni az erős, édes illatukat. Unom a bentlétet, ki kell már menni, és akkor egy nap egyszercsak újra feltűnik a hóvirág, a krókusz meg a kicsi írisz.

Ez a szék az ébed utáni kávéivó hely.

'Evereste' díszalma október végén

A hideg időben rózsaszín-lila lesz a Cornus alba 'Sibirica Variegata' 

Ugyanakkor a Cornus alba 'Elegantissima' alulról sárgul felfelé

A Cornus alba 'Argenteomarginata' sok helyen az 'Elegantissima' szinonimájaként szerepel, de nálam egymás mellett van a kettő, és az 'Argenteomarginatá'-nak csak a szélei fehérek, az 'Elegantissimá'-nak tarkábbak a levelei, és ősszel is másképp színeződnek. Az 'Elegantissima' sárga, az 'Argenteomarginata' meg ilyen bíbor-sárga. Ha nem is azonosak, azért ikertesókként kezelhetőek.