Az elmaradt levélhullás emlékére

Olyan hosszú volt az ősz, olyan sokáig lehetett kint szöszmötölni, hogy fel sem tűnt, hogy megérkezett valami télféle. A felismerést először is késleltette, hogy a lombok sokáig zöldek maradtak. Októberben általában már szép tarka-barka szokott lenni a kert, és november 17-re szokott lehullani az utolsó falevél, valamiért eddig mindig napra pontosan, de idén novemberre épp csak valami színt kapott a díszcseresznye meg a díszalma, és a lombhullás sehogy sem akart megindulni. Ma, december 20-án a kiserdő csupasz, a ház előtti cseresznye- és diófák szintén, hátul a madárberkenyék, galagonya, orgona is, de szokatlanul sok kivétel akad.

Először is dokumentálom a két nem kivételt. A gyertyánnak és a bükknek ez az első éve, amikor a szél nem fújta le teljesen a lombját, mekkora boldogság télen is felöltözötten látni őket!

Egy Carpinus betulus 'Fastigiata' télen. Szokatlanul zöld, de teljesen természetes, hogy megtartja télre a leveleit.

Ez meg két oszlopos bükk, Fagus sylvatica 'Dawyck Gold', jajj de szépek!

Viszont a Deutziára (gyöngyvirágcserje, kigúgliztam - milyen szép név, de sajnos ezek a virágzó cserjék olyan megkülönböztethetetlenül bájos neveket kaptak, hogy a magyar neveik alapján sajnos nem tudom megkülönböztetni őket, a fejemben a szépséges-tudományos latin neveik alapján vannak katalogizálva), na szóval erre a Deutzia 'Strawberry Fields'-re rászáradt a lombja, az egres októberiesen néz ki, az oszlopos almafák közül is akad, amelyik még nem hullajtotta le a leveleit, és a győztes, a kert legnagyobb decemberi lombkoronájú fája idén a naspolyáé. Trükkös kis fa ez, menetrend szerint októberben már sárgának kellett volna lennie, és a fagyok kezdetére, már messziről kiabálnia kellett volna, hogy gyere, nézd, nincs rajtam semmi más, csak a sok termés, szedd le! Idén ez elmaradt, a levelek összhatása még mindig inkább zöld, mint sárga, és esze ágában sincs ledobni a lombját, nekem meg persze emiatt eszembe se jutott, hogy már régen elkezdődött a naspolyaszedés ideje.

Lehet, hogy az egészről a melléképület tehet, amit idén húztunk fel a ház északi oldalába, és ez megvédi ezt a pár növényt a hideg szelektől, és egyben napcsapdát is képez, egy kellemes meleg zugot, szélárnyékot akár a távolabbi bükköknek is. Hm, lehet. Viszont a gránátalma ennek a napcsapdának a legelőnyösebb pontjára lett ültetve, és most mégis teljesen csupasz. Lehet, hogy a gránátalma még melegigényesebb, és az is lehet, hogy a jóval hidegtűrőbb naspolya és egres így reagál a nem várt jólétre. Lehet.

A mondókám végére mutatok pár képet: