Kis nyári karbantartás

Nyár közepére elfárad a Cseresznye-ágyás, a füveken csomókban állnak a magok, és július végére sok minden elvirágzott és elszáradt már, úgyhogy belenyúltam kicsit, hogy szebb képet nyújtson ősz végéig, amikor majd újra igazítok rajta egyet.

Ez a "mit mikor KELL csinálni" hálás vitatéma, az egyik leggyakoribb kérdés, amit a kertészekhez intéznek, a kedvenc válaszomat a kérdésre pedig Christopher Lloyd adta a The Well Tempered Garden című könyvében. Ő nagyon olvasmányosan írta körbe, hogy akkor csinálj bármit is, amikor kedved van hozzá. Csakhogy a kezdő kertész számára ez nem elfogadható válasz, ő valami konkrétat vár, ezért ilyenkor válaszoljuk azt, hogy március 31-én, esetemben most legyen ez július 31-én. A kérdésre tehát, hogy mikor nyúljunk hozzá évelőágyáshoz, a válasz így hangzik: július 31-én vegyél fel hosszú nadrágot, zárt cipőt és kesztyűt, aztán menj be egy ollóval a növények közé, és vágd vissza, ami szerinted csúnya. A fényképészem épp velem volt, úgyhogy most meg tudom mutatni, hogy én miket csináltam az előkertben.

Szóval itt ez a nagyjából 48 négyzetméteres ágyás a ház előtt, a közepén egy cseresznyefával. Egyik oldalról az utca határolja, a többi három oldalát pedig térkő. Úgy hívom, hogy Cseresznye-ágyás, és a célja ennyi: kitölteni a területet, amíg a cseresznyefa és az utca felőli tiszafa sövény megnő. A föld itt is kavicsos por, és az ágyás nyugati fekvésű, napos, rendkívül tápanyagszegény, száraz, és egyáltalán nincs öntözve. A növényeket magról vagy barátoktól kapott dugványokról neveltem, mondhatni ez ilyen ingyenágyás, látványban pedig átmenet a préri- meg a fűszerkert között. 

A domináns növények a rozmaring, izsóp, tavasszal a sötétlila íriszek és a margaréta, ilyenkor nyáron a szamárkenyér (Echinops ritro) és a sudárzsálya (ismeretlen Perovskia fajta) meg az árvalányhaj (Stipa/Nassella tenuissima 'Pony Tails'), a széleken a nyuszifül (Stachys byzantina). 

No és akkor a lényeg, a fenntartás. Ez az ágyás nekem évi 6 óra munkát ad, és azt is főleg tél végén, mikor a teljes területen végigmegyek a metszőollóval, ilyenkor nyáron mindenki a saját ízlése szerint eldöntheti, hogy rezervátumot vagy díszkertet akar-e látni, esetleg a kettő közti vékony határon fog egyensúlyozni, és ennek fényében mi mindent vág le.

Én itt és most szó szerint feltépem a nyuszifüleket, mert elvirágoztak már, és mint a nyulak, úgy szaporodnak magról. Azért tépem, mert gyorsan benövi a rendelkezésére álló helyet, aztán megy meghódítani a világot, és terjed, amíg valaki meg nem állítja. Szóval megfogom a virágszárakat, és azokon keresztül feltépek annyit a növényből, amennyit könnyen enged. Mindig marad akkora rész, amiből vígan megújul még az ősz beállta előtt, és újra szép friss lesz. Ugyanezt csinálom a fehér, gyógy/gyomnövény cickafarkkal is, nem engedem elszemtelenedni. Ezen a nem átgondolt képen a fekvő szárak azok, amiket feltéptem és mennek a komposztba, a többi marad az ágyásban.

Van itt nekem gamandorom is, a Teucrium hircanicum 'Purple Tails', ami ilyenkorra elvirágzott már, és itt-ott néhány darabot teljesen visszavágok a földig, hogy újra virágozzon még egyet idén, a többit, főleg azokat, amik a füvek és az üröm között vannak, meghagyom úgy, ahogy vannak, mert szépek a barnára száradtan ebben a miliőben (a legelső képen látni). Nagyon gyorsan szaporodik egyébként magról, gyakorlatilag egy gyom, de itt ez előny, az ágyás szépen önállóan kitölti magát. Ugyanez a helyzet a margarétával is (Leucanthemum vulgare 'May Queen'). Időről-időre azért ki kell gyomlálnom a térkőből is őket.

A varjúhájak virágzása közeledik, de szegényeket betakarja az árvalányhaj. Nyár közepére csúnya csomókban állnak rajtuk a magok, és az egész növényt lehúzzák a földre vagy ezesetben a varjúhájakra, úgyhogy nomen est omen, hozom a kerti fésűt, és megfésülöm őket, és újra lengedezhetnek. A Stipa tenuissima 'Pony Tails' egyébként szintén egy szapora növény, ha nagy területet akar valaki beültetni ezzel a fűvel és nem azonnal kéri a látványt, gazdaságosabb magról előnevelni, mint megvenni a kertészetben. Tavaszi vetésből őszre már szép méretű növények lesznek.

Még a rozmaringokat és az izsópokat visszavágom, megformázom, hogy télre szép örökzöld gömböcök legyenek, és ennyi elég is most, majd ősszel újra rájuk nézek.