A kezdetekről

Elmesélem, hogyan kezdődött az egész. Szerettünk volna egy kertet az újonnan felépült ház köré, és két meghatározó tulajdonságra akartuk alapozni: legyen hasznos és szép. Ez első lépésnek nem rossz, azonban nem tudtam még, milyen arányban legyenek ezek jelen, milyen hangulata legyen és mi domináljon benne. 

Az egyértelmű volt, hogy mivel a ház ablakai a kertre nyílnak, és így minden folyamatosan a szemünk előtt van, a ház közvetlen környezete legyen egész évben szép. Másfelől pedig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy egy kertnek vagy ágyásnak csak akkor van értelme, ha minél több hasznot hoz a tulajdonos számára, ezért határozottan ragaszkodtam hozzá, hogy produktív is legyen ez a kert. Kertészmérnökként végeztem dísznövény szakirányon, fontos számomra, hogy folyamatosan kísérletezni is tudjak és megfigyelni újabb és újabb növényeket.

Aztán sok-sok-sok praktikus szempontot próbáltunk figyelembe venni, pl. hogy egy erdő határolja a kertet (ami hivatalosan erdő, a gyakorlatban nyárfaültetvény, amit 10 év múlva kivágnak - ez is sokat számít a tervezésnél), a telek a mi megérkezésünkig állatok élőhelye és átjárója volt (siklók, gyíkok, sünök, vadkacsák, fácánok stb.), és ezekkel az állatokkal mi szerettünk volna együttélni, nem elüldözni őket.

Hattyúk a kertben:

A gyerekeknek is kellett egy kényelmes játszórész, és járdákra is szükség volt minden irányban. Szempont volt az is, hogy a kert praktikus legyen, tehát az utak egyenesen a cél felé vezessenek, és mindenhonnan viszonylag tiszta cipővel lehessen visszajutni a házba, ezért téglajárda övez minden zöldségágyást is például.

Először kőzúzalékkal szórtuk ki az utakat (a veteményes még kavicstengerbe állított deszkaágyásokból állt):

Aztán szereztünk sok téglát, és feltúrtunk mindent, ami addig egész rendezetten nézett ki:

És újraalkottuk a zöldségest, ez most a rendszerbe foglalt összevisszaság:

Mikor megterveztem a főbb útvonalakat, és elhatároztuk, hogy hol és mekkora lesz a veteményes, elkezdett leegyszerűsödni a dolog, mert a járdák egyben kijelölték az ágyásokat vagy kertrészeket is, amiket már csak fel kellett tölteni, és én végülis nekiálltam ötvözni a kettőt, a hasznosat a díszessel.

Mivel a fák foglalják el a legtöbb helyet, úgy döntöttünk, hogy díszfa csak a kerítés közelébe kerüljön, és a belső területeket gyümölcsfákkal töltjük ki, amelyek alá aljnövényzetnek gazdagon ültetek mindent, ami tetszik. Egy kivétel azért akad, mert a házból, az étkezőasztaltól nézve a fő látvány a díszalmafa lett ('Evereste' fajta), ehhez az egy díszfához ragaszkodtam, szerintem ez a legkeményebben dolgozó díszfa, az év hidegebbik felében, mikor elég üres a kert, gyakorlatilag végig termések borítják, nagyon szép látvány önmagában is, meg mikor rájárnak a madarak. Emellett pedig szépen virágzik tavasszal és jó az őszi lombszíne is. Elvileg egyébként ehető is, a neten keringenek különféle díszalma zselé receptek (crab apple jelly), de sosem próbáltam még.

Díszalma-ágyás május elején:

Itt pedig ugyanaz június közepén:

A gyümölcsfák kérdését pedig végül úgy oldottuk meg, hogy hátra, a zöldséges szélére került néhány oszlopos és törpe növekedésű fa (alma, körte, szilva), az üvegházhoz, a kert közepébe egy remélhetőleg szép nagyra növő kajszibarack, a ház felőli részre pedig, ahol a dísznövények dominálnak, későn termő gyümölcsfákat telepítettünk, először naspolyát, aztán tavaly gránátalmát. Az elgondolás itt az volt, hogy ez lesz a díszkert rész, ahol folyamatosan játszok majd, és mind a Gránátalma-, mind a Naspolya-ágyásba annyi általunk szeretett ehető növényt teszek, amennyit csak tudok. A sok-sok növény a fa alatt tegye a dolgát tavasztól őszig, és mikor eljön a naspolya ideje, nem igazán lesz már aljnövényzet, és a fa jól megközelíthető lesz. Tavaly volt az első naspolya termésünk, úgy látom ez az elmélet jól működik a gyakorlatban is. A gránátalmával viszont még nincs több tapasztalatom annál, hogy az első telet szépen átvészelte. Tavaly ültettem, és még nem tudom pontosan mikor fog érni, egyáltalán eljutunk-e addig, hogy felnőjön és termőre forduljon, de bízom a legjobbakban. Egy széltől védett, két oldaltról fallal körülvett zugban nő, még csak fél méteres.

Van még Madárberkenye- és Cseresznye-ágyásunk is. A madárberkenye alá akarom összegyűjteni az évelő zöldségeket, a Cseresznye-ágyás pedig gyakorlatilag az előkert, ahol most még az árvalányhajak és virágok dominálnak, de ahogy telnek az évek, úgy szorulnak majd ki a cseresznyefa javára.

Csináltam egy vázlatos térképet, hogy nagyjából el lehessen képzelni a leírtakat: 

Vannak átgondolt és spontán alakult részek is, és az összképhez rengeteget hozzátesz saját maga az önállósuló kert is, ami hatalmas munkát levesz a vállamról azzal, ahogy bőkezűen, évről-évre egyre nagyobb számban ontja az általam valamikor kiválasztott egynyáriakat, ezáltal betölti az üres helyeket, elveszi a teret a gyomtól és időt ad nekem arra, hogy beültessem a hézagokat, merthogy a kert persze még félig sincs kész, sok-sok terv és ötlet vár még kivitelezésre, de olyan szép ez a folyamat, érdemes a megörökítésre.