Fűvirágzás

Nem tudom, hogyan csinálják, az egyik pillanatban még sehol semmi, mire meg újra arra járok, már teljes pompában lengedeznek a szélben. Most a legszebbek a díszfüvek (és a dísztelen füvek is a természetben), csináltam is gyorsan pár képet, mert olyan gyorsan elmúlik ez a látvány, és én minden évben elfeledkezek arról, hogy mennyire elragadó ez az időszak.

A fejemben valamiért a füvekről két kép él, az egyik a friss zöld, ami annyira jólesik a szemnek tavasszal, a másik pedig a téli, száraz mivoltuk. Bár most, hogy elmerengtem ezen, rájöttem, hogy ez igazából a kert két alapfüvére vonatkozik, amik a hátukon hordják a kertet egész évben, az egyik a Stipa tenuissima 'Pony Tails' (vagy Nassella t., magyarul a legszebb nevű fű, az árvalányhaj), a másik pedig a legeslegjobb fű, amit ismerek, a Calamagrostis acutiflora 'Karl Foerster', magyarul nádtippan. Ezek ketten mindent tudnak, amire egy díszkert igényt tart, szárazságtűrőek, szinte minden talajt kibírnak, és a legfontosabb: egész évben szépek.

Erről a két jószágról van szó:

A Stipát én rövid életű évelőként kezelem, úgy az első kb. három évben szép, aztán jobb kiszedni, és a helyébe keresni egy fiatalabb példányt. Nálam könnyen újraveti magát, de nem zavaró mennyiségben. Teljesen jól működik az a rendszer, hogy fogok egy fiatal zöld fűcsomót, ami valahol az ágyásban kinőtt, elültetem a megfelelő helyre, aztán két-három éven keresztül csak megfésülgetem tél végén, ill. néha ősszel is, ha nagy csomókba összetömörödnek a magjai (szó szerint egy öreg műanyag fésűvel), hogy az elszáradt részektől megtisztítsam, és mikor már látom, hogy tavasszal több benne az elhalt rész, mint a friss zöld, akkor eljött az idő a cserére.

A Calamagrostis olyan gyorsan kihajt tavasszal, hogy ehhez a fűhöz kellett igazítanom a füvek éves visszametszését a kertben februárban. Ha később akarom elvégezni, akkor már jó eséllyel ott fognak bújni az új zöld levelek, és akkor vagy azokba is belemetszek, vagy teljesen lelassítom a munkát azzal, hogy kerülgetem őket. Persze más kertekben, más környezetben lehet, hogy eltérő időben ébred fel, de azért mindenképp elég korán ahhoz, hogy mire jönnek a nárciszok, meg a tavaszi virágok, a nádtippan már szép zöld hátteret ad nekik. Tavasz végén, nyár elején virágzik, és télre gyönyörűen átváltozik, szépen kihúzza magát, és ha semmi sem háborgatja, így marad tavaszig. Nagyon szuper vertikális eleme a téli kertnek, olyan 150 cm körül van a magassága, de sajnos egy komolyabb havazás, erősen verő eső vagy szél le tudja fektetni, és akkor vége a látványnak. A 'Karl Foerster'-nek steril magjai vannak, csak tőosztással lehet szaporítani, és akárhány darabra szét lehet szedni, igaz, nem mindig adja magát könnyen, de ha sikerül, bármilyen kicsi darabról is van szó, ha van egy kis gyökere meg egy-két levélkéje, már megéled és gyorsan fejlődik tovább.

Vannak más füvek is itt a kertben, például a Panicum virgatum 'Squaw', ami nagy kedvencem, mert gyönyörű ősszel, pirosas-lilás lesz és fantasztikus a virágzata és termése is, de ő nagyon lusta, már közelebb vagyunk a nyárhoz, mint a tavasz elejéhez, mire úgy dönt, hogy kihajt.

A Briza media 'Limouzi' meg úgy felmérgesített, hogy már ki akartam dobni, mikoris észrevettem, hogy magról kedvesen elszaporodott az ágyásban, és így már mindjárt megváltoztak az elvárásaim vele szemben. Először úgy álltam hozzá, mint a többi díszfűhoz, hogy alkot majd egy szép, dekoratív csomót, a levelei meg jó kontrasztban lesznek a mellé tett évelőkkel, de nem, ő nem olyan. A brizát jobb nem fűként kezelni, mert úgy nagy csalódás szegényke, szerintem csúnya, de ha kicsi egynyáriként/évelőként tekintek rá, ami elbújik az ágyásban, itt-ott felbukkan, és a virágzata kedvesen kikandikál a többi virág közül, akkor igazán kedves kis dísznövény.

Legyen most a Stipa gigantea az utolsó, ez egy örökzöld évelő fű, ami jókedvében 2 m feletti virágzatot nevel. Most bőven magasabb nálam, 180 cm-re tippelek, de sajnos ez az állapot nálunk nem tart sokáig. Nem tudom, hogy a magazinok csodás Stipa giganteái meddig olyan magazinosan szépek, lehet, hogy tőlünk nyugatabbra később virágoznak, és akkor ott be lehet illeszteni egy nyár végi-ősz elejei képbe (mert főleg ilyeneket látok), de nálunk júniusban gyorsan elvirágzik, és aztán elfárad szegényke, és jobb levágni a szárait. Még nem tudom, hogy szeretem-e vagy sem, mert virágzat nélkül nem valami szép látvány, bár itt nálam alaposan körbe van véve növényekkel, amik eltakarják. Lehet, hogy az idei esős és hűvös tavasz és kora nyár majd elnyújtja a virágzását. Lehet, hogy az eddigi években a szárazság meg a hirtelen jött nyarak miatt volt rövid a virágzása. Az is lehet, hogy ez egy ilyen növény, egy hónapig ő a sztár, és aztán vége a műsornak, ki tudja.