Mindennel mulcsozok

Nekiláttam visszavágni szép sorban azokat a növényeket, amiknek lejárt az idejük, mert vagy elvirágoztak, vagy beadták a derekukat (szárukat?) ennek a sok esőnek, és csak fekszenek a földön. Minden levágott növényi részt ollóval nagyjából felaprítottam, és a még foghíjas ágyásokba szórtam mulcsnak. Végülis ettől a folyamatos esőtől gyorsabban új erőre kapnak és kihajtanak a visszavágott évelők, a mulcsnak kiszórt anyag meg gyorsabban bomlásnak indul, ez legalábbis az elmélet, ami eszembe jutott, remélem a gyakorlatban is bejön. A gondolatmenetben ezen a ponton vettem észre, hogy mennyire nincs tapasztalatom a gyakori esővel. Az ország legszárazabb pontján van ez a kert, itt komolyan, sosincsenek esős hetek, nemhogy hónapok, mint idén. Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd a dolgok, vajon mi hogyan reagál a szokatlan esőre, hűvösre és a megszokott napos órák hiányára?

Mindenesetre az most már biztos, hogy a mulcs mindenre jó. Eddig tökéletesen tartotta a nedvességet a nagy szárazságok idején, és most szépen bizonyít a nagy esőben is, nem mosódik el a talaj, nincs tócsa, nincs semmi baja a földnek. Egyetlen hátránya a kinézete lehet, ez rendszeresen téma is egyébként, ha valaki meglátja, vérmérséklettől függően megkérdi, hogy miért csinálom ezt, vagy bejelenti, hogy ez ronda :D Mint a legjobb kabátod, ami történetesen csúnya. Nyilván, más, esztétikusabb módja is van a mulcsozásnak, de itt és most ez a legkézenfekvőbb, mindennel mulcsozok, amit a kert kitermel. Ehhez én úgy állok hozzá, hogy az idő nekem dolgozik, mert

1. addig szúrja sokak szemét, amíg friss a növényapríték, de aztán idővel minden megbarnul, és nem lesz olyan feltűnő

2. addig látható a mulcs, amíg a növények meg nem nőnek, utána már minden el van takarva a szem elől.

Ilyen eredetileg sok helyen a talaj, szürke por: