Virágteák
Elkezdődött a 2023-as virágszezon, és első körben virágokat szárítunk teának teljesen mikro mennyiségben. Naponta egy-két marékkal szedünk a felhozatalból, a konyhában pedig vékonyan szétterítjük és ezt ismételgetjük addig, míg meg nem unjuk.
A hagyományos kamilla, bodza, rózsa és körömvirág mellett idén kipróbáltuk a kertben növő mórmályvát és a búzavirágot is. Mindkettő nemesített fajta, ráadásul a mályva valószínűleg magyar nemesítésű, úgy hívják Bíbor Felhő (Malva sylvestris ssp. mauritiana 'Bíbor Felhő'), de a neten sajnos nem találtam semmilyen információt arról, hogy ki és hol nemesítette. Sőt, a magjait is Írországból rendeltem néhány évvel ezelőtt, mifelénk sose láttam még. Itt nálunk a kertben rövid életű évelő, és jólnevelten biztosítja az utánpótlást, itt-ott megjelenik az ágyásokban, egyáltalán nem problémás növény, leszámítva a mályvarozsdát, az sajnos jött és maradt, nekem meg mindig van valami más dolgom, és még egyszer sem jutottam el odáig, hogy kezeljem valamimódon. Szóval a levelei emiatt használhatatlanok, pedig amúgy ehetőek, sőt, a magjai is (papsajt!). Szép magasra, másfél méteresre is megnő a itt kert jobb helyein, de a gyengébb talajon is szépen virágzik, csak kisebb, úgy 70-80 cm.
A búzavirágom neve Centaurea cyanus 'Blue Boy', és ezt is elég volt egyszer elvetni, azóta pedig önállóan évről-évre kinő, ahol akar, de nem gyomosít, sőt, ha olyan helyre keveredik, ahol sűrű a növényzet, esélye se lesz szaporodni. Nálunk az ágyások üresebb pontjain meg a járda mentén nő, az ágyásokban nem haladja meg a 90 cm-t, de a kert végében, a nem gondozott gyomos helyeken bőven 1 m felett van már.
Szóval, idén virágteákat készítettünk, citromfűlevelekhez kevertük a szárított damaszkuszi rózsa szirmait, búzavirágot és mórmályvát. Finom, rózsa-citromfű illata van, az ízét és a színét a citromfű dominálja, de ha legalább egy egész mályvavirágot adunk egy csésze teához, kék színe lesz majd. Ezt ajándékozzuk az óvónéniknek és tanító néniknek a tanév végén.
